20/09/2026
4. Gondviselés vasárnap a Székelykeresztúri Unitárius Egyházközségben.
Hálásak vagyunk. És boldogok.
Hálásak és boldogok, mert egy egész gyülekezet áll mögöttünk és nemcsak mögöttünk, hanem mellettünk is.
Lelkészeink hívás nélkül is benyitnak hozzánk, lehajolnak hozzánk, szavaikkal felemelnek, és újra meg újra éreztetik velünk, hogy fontos tagjai vagyunk ennek a közösségnek. Hogy összetartozunk.
Mert valóban:
„Mindannyian mások vagyunk, de egyben s másban hasonlítunk.”
Köszönjük énekvezérünknek, hogy ma is – és oly sok alkalommal – a zene szárnyán emel fel bennünket, és segít megélni az együttlét örömét.
Hálásak vagyunk az Ifjúsági Egyletnek is, amiért ma olyan kedvesen kézen fogtak bennünket, és együtt vezettek be a templomunkba.
Boldogok vagyunk, hogy együtt ünnepelhettünk.
Hálásak vagyunk, hogy összetartozunk.
Köszönjük, hogy számítunk.
Köszönjük, hogy számíthatunk egymásra.
Köszönjük régi kedves önkéntesünknek, aki azóta lelkésznő és családanya lett, hogy mindig ott van velünk, amikor szükségünk van rá. Jelenléte mindig ajándék számunkra.
Egyetlen kis fény talán kevésnek tűnik.
De ha összegyűlünk, világosság lesz.
Mindannyian mások vagyunk.
Másképp látunk.
Másképp hallunk.
Másképp mozdulunk.
De mindannyian tudunk szeretetet adni.
