21/02/2025
BIOREZONANCIÁRÓL bővebben
Egyre nagyobb teret hódítanak a természetes gyógymódok és egyre több helyen hallhatunk a biorezonanciáról. De mi is ez valójában?
A biorezonancia a jövő orvostudományának egyik legnagyobb ígérete, mivel a szervezet legalapvetőbb folyamatainak befolyásolásával beindítja, serkenti a szervezet önregenerációját.
Manapság sokat hallunk a természetgyógyászok és holisztikus szemléletű orvosok által használt biorezonancia terápia és diagnózis alkalmazásáról.
Az emberi szervezet nem csupán egy molekulából felépülő biokémiai struktúra, vagyis fizikai test, hanem rezgő hullámformák bonyolult és nagyszerű szövevénye.
A holisztikus gondolkodású tudósok szerint a szervezet önregenerációs képességének segítése, a betegségek gyógyításának és az egészség megőrzésének is a kulcsa egyben.
A modern orvostudomány nem tudna létezni olyan diagnosztikai eljárások nélkül, mint az EKG, EEG, EMG, amelyek a szív, az agykéreg és a vázizomzat elektromos aktivitását mérik. A szervezet elektromos tevékenységének mérése azonban egy újabb korszakához érkezett, ez pedig a biorezonanciás elven működő diagnosztika és terápia.
A szervezet elektromágneses erőtereinek mérésén, és ezen rezgések újrahangolásán keresztül, új távlatok nyíltak meg az orvoslásban.
A földfelszín és az ionoszféra közötti mágneses kölcsönhatások eredményeképpen egy rendkívül alacsony, 7.8 Hz frekvenciájú rezgés mérhető bolygónkon mindenütt (Winfried Otto Schumann, fizikus fedezte fel 1952-ben. )Ennek a természetes elektromágneses rezgésnek sokáig nem tulajdonítottak jelentőséget.
Ezek a Schumann-hullámok 1978-ban kerültek az érdeklődés középpontjába, amikor kiderült, hogy megegyeznek az emberi agy 7-10 Hz-es alfa-hullámainak rezgésszámával, melyek az álom és ébrenlét határán jelentkeznek a Hypocampusban. Később kiderült, a Schumann-hullámok az egész bolygónkat körbeölelő elektromos mezőt alkotnak, így ez a rezgés a Föld összes emlősénél azonos.
Ez az elektromágneses tér szabályozza, váltja ki és hangolja össze szervezetünk sejtjeinek másodpercenkénti sokezer kémiai folyamatát, így közvetve ez a mező gondoskodik az emberi szervezet egészségének fenntartásáról is.
A NASA megfigyelései szerint az űrállomásokon, ahol a Föld elektromágneses hatása nem érvényesül, az emberek szervezetének belső egyensúlya felborul. E felismerés alapján a Schumann-hullámokkal megegyező elektromágneses mezőt gerjesztettek az űrállomásokon, hogy az űrhajósok egészségi állapotát fenn tudják tartani.
A kutatások során még azt is felismerték hogy ezeknek az elektromágneses erőtereknek a szabályozásával a legénység egészségi állapotát a távolból felügyelni és gyógyítani is lehetséges. A biorezonancia kutatás felgyorsult a NASA nagy érdeklődésének köszönhetően.
Az emberi testet sejtek, szövetek alkotják, melyek mindegyike táplálkozik, energiát termel és anyagcseréje van. Már az 1980-as években Fritz-Albert Popp biofizikus utalt rá, hogy a testünkben másodpercenként vegyi folyamatok milliárdjai (3x1016 vegyi folyamat/sec) mennek végbe, ami azt jelenti, hogy sejtenként és másodpercenként közelítőleg 7.000 kémiai reakció jön létre.
Mae Wan Ho a genetikus biokémia doktora fedezte fel, hogy a sejtek minden biokémikus folyamatát megelőzi egy elektromágneses aktivitás, s ezzel megszületett a biológia egy új korszaka, a kvantum-biológia.
Az élet nem más, mint kémiai anyagok által hordozott elektromágneses energiák végtelenül intelligens kölcsönhatása.
Testünk minden egyes sejtje piciny elektromágneses egység, amely külső energia hatására elektromos impulzussal reagál, vagyis kommunikál.
A hormonális és az idegi irányítás mellett van tehát egy elektromágneses bio-kommunikációs irányítórendszerünk is, amely a sejtek biokémiai folyamatainak összehangolásáért felelős. Ennek mérhető elektromos tevékenységből következtetni lehet a szervezetben végbemenő folyamatok állapotára.
A biorezonancia egy olyan eljárás, amely a sejtekkel elektromágneses jelek segítségével kommunikál, lényege, hogy ha bármilyen külső hatásra a sejtek hibás utasításokat kapnak, akkor ez az elváltozás mérhető és még idejében helyrehozható.
Az eljárás a hullámtan törvényeiből ismert rezonancia, illetve kioltás jelenségén alapul, ami tulajdonképpen a különböző hullámoknak a találkozása során kialakuló jelenség, amelynek kimenetele attól függ, hogy a hullámok milyen fázisban találkoznak. Tehát míg egyes hullámok erősítik, mások gyengítik vagy kioltják egymás hatását.
A sejtek azonban megszűrik, hogy milyen jeleket engednek be. Ezért javításukhoz ismerni kell, hogy melyik típusú sejt, milyen frekvencián kommunikál, mert mindegyik sejtet a "saját nyelvén kell megszólítani".
Ezt a kommunikációs rést Adey-ablaknak, vagy biológiai ablaknak nevezik. (Prof. Dr. William Ross Adey, 1986.) Ennek köszönhető, hogy a biorezonanciás terápiáknak nincsen káros mellékhatásuk, hiszen a nem nekik szóló üzeneteket mégcsak meg sem hallják a sejtek.
Alaptézis, hogy nincsen patológiás működés patológiás rezgések nélkül. Tehát a betegség mindig hibás rezgésként jelentkezik a szervezet elektromágneses képében, vagyis zavar támad a szervezet elektromágneses egyensúlyi állapotában.
Az egészséges hullámokat harmonikusnak, a betegségekre jellemző hullámokat pedig diszharmonikusnak nevezzük.
A kezelések lényege, hogy a harmonikus rezgéseket megerősítjük, a diszharmonikus rezgéseket pedig kioltjuk. Ez azt jelenti, hogy ha betegség esetén ellenkező értelmű hullámokat bocsátunk a szervezetre, akkor azzal a sejtek hibás kommunikációját kioltjuk, vagyis magát az okot szüntetjük meg.
A szervezet meg tudja őrizni a különböző biológiai értelmet hordozó jeleket, és pedig a szervezet nagy részét alkotó vízmolekulák segítségével. Természetesen ennek a vízmemóriának az információhordozó képessége nagymértékben függ a szervezet hidratáltsági állapotától is.
A víz molekula dipólusos tulajdonsággal bír, ami azt jelenti, hogy az egyik oldala inkább negatív, a másik oldala pedig inkább pozitív. A negatív a pozitívval kapcsolódik össze, így ezek a térben óriási variációs lehetőséggel képesek elrendeződni. Ez adja a sejtek biológiai emlékezetét.
Ez a memória azonban nem örök, hiszen a külső környezeti hatások idővel felülírhatják, viszont hosszabb ideig megőrződnek, ha újra és újra megismételjük a kezeléseket.
