30/11/2025
Bródy János fia pert nyert a börtönből – írja a Blikk. Örülünk, Vincent?
. .
„Bródy János fia pert nyert a börtönből az amerikai állam ellen” – olvasom a friss cikket. „Bródy János fia, Bródy Miklós Dániel 2014 óta Amerikában él. Egy banknál helyezkedett el informatikusként, azonban itt pornográf tartalmakat töltött le a munkahelyi számítógépére, illetve azt állította munkáltatójának, hogy beteg, de igazából elment síelni, így aztán elbocsátották.
A férfi az elbocsátását annyira igazságtalannak találta, hogy mérgében bosszút állt a munkaadóján – ebből a bosszúból lett végül büntetőper. A munkatársait gyalázó-cukkoló üzeneteket hagyott a banki rendszer kódjában, illetve letöltött magának egy kódrészletet, amin korábban dolgozott, de ami a bank szellemi tulajdonának minősül – ezzel ötezer dollár kárt okozva (volt) munkaadójának. A belső rendszerből más adatokat is törölt, így összesen több, mint 200 000 dollár, azaz több, mint 75 millió forint kárt okozott. Bródy Miklós Dániel nemrég ünnepelte a 40. születésnapját a börtönben, és a Blikk most egy érdekes részletet tudott meg a férfi ügyéről.
Bródy János fia egy összesen 529 ezer dolláros, azaz 190 millió forintos büntetést köteles most megfizetni a jogerős ítélet értelmében. A férfi ellen az amerikai állam vagyonelkobzást akart alkalmazni egy dokumentum szerint. Ezt Bródy Miklós Dániel megtámadta, és amint most kiderült, az eljárást meg is nyerte, így nem alkalmazzák vele szemben ezt a büntetést. A hatóságok minden bizonnyal azért szerettek volna teljes vagyonelkobzást, mert a büntetés annyira magas, hogy nem tűnik valószínűnek, hogy Bródy Dániel, akit ráadásul annak idején a covid-járvány kellős közepén rúgtak ki, ki tudná azt fizetni.
A Blikk egyébként kinyomozta azt is, hogy Bródy Miklós Dánielt egy egyszobás lakásban tartóztatták le, ez volt az otthona San Franciscóban. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy a sajátja volt-e a lakás vagy csak bérelte, de azt igen, hogy az ingatlan értéke a büntetés összegének mindössze egyharmadát fedezte volna.”
Gyönyörű történet ez összességében. A kultúra megszállásában írtam arról a Bródy-klánról, a tágabb értelemben vett nagycsaládról, amely annyi sötét üzletben kulcsszereplő volt a kommunizmus idején. Közgazdászok, külkeresek, stb. Borvendég Zsuzsa kutatta ki ezt először, olyan történeteket írt meg, amiket remegő gyomorral olvasott el az ember. Értelmezhetetlen árulások, zsidó származású „kommunista” magyarok, akik az ex-nácikkal is bizniszeltek. És közben segítettek felépíteni a terrorállamot Magyarországon.
Hol van itt az erkölcs, a legalapvetőbb morál?
Ez a felvetés azért is érdekes, mert Bródy János a kommunizmus, szocializmus összeomlása óta [igen, csak azóta, előtte dalaival „üzengetett”] folyamatosan arról beszél, nyilatkozik, hogy milyen is az igazi demokrata, és mindig megmutatta nekünk (a társaival), hogy kik nem azok. Íme egy alaphazugság: a Fidesz kettéosztotta az országot. Nem igaz. Már '90 után ketté lett osztva az ország, a sajtószörnyeteg és a posztkommunista elit már akkor megmondta, hogy kik a rossz magyarok. Azok, akiknek fontos Trianon, azok, akik felállnak a Himnusz alatt, azok, akik nem liberálisak, nem menetelnek velük Csoóri Sándor vagy Csengey Dénes ellen (is) tüntetve.
És kik mondták meg, hogy kik a rosszak, a csúnyák, a gyűlölködők? Zömmel a régi elit tagjai, a régi elit gyermekei, tanítványai, lekötelezettjei. Bródy Jánosék Kádár idején, a nyolcvanas években még a kommunista békemozgalom mellett daloltak és tüntettek, hogy '90 után társaikkal rátámadjanak a frissen megválasztott magyar kormányra, mindennek elmondva, tódítva annak tagjait, megteremtve egy párhuzamos Magyarországot, ahol már-már diktatúra uralkodott. Taxisblokád, gyertyás felvonulások, „Európa segíts!”, és a többi.
Bródyék a szocialista-liberális kormányok alatt aztán hallgattak, csurrant-cseppent (persze előtte is, utána is), a sajtószabadság és a demokrácia visszatért, de ahogyan ismét jobboldali veszély közeledett, mindig visszatértek az illegalitásból, és megint elkezdték megmondani: milyen is a helyesen viselkedő, toleráns, liberális, demokrata magyar. A kampányok idején igen aktívak voltak.
Aztán teltek az évek, és az történt a fiával, ami. És Bródy János hallgat, nem beszél. Apaként sajnálom őt. Emberként, honfitársaként azt remélem, hogy néha azért eltűnődik. Mi is az a hamisság? Mi is az a képmutatás?
Hiába olvasta olyan dúlva-fúlva a könyvemet, abban csak az igazságot írtam le. Lehet beszélni a szabadságról, lehet beszélni az erkölcsről, lehet beszélni a szeretetről, lehet máshogy szeretni ezt a Hazát, csak akkor a szavaknak megfelelően kell élni. Annak megfelelően kell nevelni a gyermekeinket.
Ez jól láthatóan nem sikerült. Most mintha egy Bródy-dalt suttogna a fülünkbe a szellő: „ezek ugyanazok.”
Fotó: Blikk.
