17/08/2026
Szomorú és fájó nap volt a mai. Kedves, szeretett méhész mentoromat, Miska bácsit kísértük utolsó útjára. 😪
Édesapám halála után fájdalomtól összetörve, kétségbeesve néztem magam elé és nem tudtam, hogyan rovább. Ott volt 12 méhcsalád, amiről gondoskodni kell, de hogyan? Semmit nem tudtam a méhészkedésről. Csak édesapám szavai csengtek a fülemben, amit utolsó találkozásunkkor mondott: A méhek két hétig elvannak,addigra hazamegyek. Sajnos nem volt addigra.... És minden egyes nappal kevesebb volt a 2 hétből. Nem tudtam, mit csináljak. Eladni őket sajnáltam, mert apunak a mindene volt. Bár az utolsó időkben többször megígérte apu, hogy majd levisz a méhekhez, megmutatja, mit hogyan.... de erre sajnos már nem került sor. És jött Miska bácsi, apu barátja, méhésztársa, és vígasztalt, megígérte, hogy segít, mindent megtanít.. Az első alkalommal átnéztük az első kaptárat, magyarázott, én meg jegyzeteltem. A következő kaptárnál egyszer csak összeesett. Epilepsziás rohama volt. Ott ültem a fűben mellette és sírtam. Lehet hogy ez egy intő jel, hogy nem nekem való a méhészkedés? De később ő győzködött, hogy ne féljek, minden rendben lesz, meg fogok mindent tanulni. És ő fogta a kezem, tanított, ha segítség kellett egy szóra jött.
Nem is tudom, hogy jellemezzem a kapcsolatunkat. Elsősorban, mentorom, tanítóm volt. Apám után apám.
És most elment... 😪 Hatalmas űrt hagyva maga mögött. 😪
A méhészettel kapcsolatban mindent neki köszönhetek. A tudást, a méhek iránti szeretetet, elkötelezettséget.
Drága Miska bácsi! Nem lehetek elég hálás amit értem tett! Mindent kösznök, és a tanácsait megfogadva csinálom tovább.
Drága lelke nyugodjon békében! Angyalok őrizzék örök álmát!
Szaszák Mihály élt 81 évet.