09/11/2025
Figyelem, fontos...
A szex házassági kötelesség? Nagyon sok kapcsolatban panaszkodik az egyik fél, hogy a párja nem akar vele szexelni. Mivel ez inkább a férfiak problémája, ilyenkor kerül felszínre három fontos dolog:
- a nők vágyainak középpontba helyezése,
- a férfiak szexhez való jogosultsága,
- a beleegyezés kérdése.
No meg a szokásos kérdések:
- Vajon a nők elutasíthatják a szexet, ha házasok vagy elkötelezett kapcsolatban élnek?
- Mi történik, ha valaki szünetet akar tartani a szexben, akár hosszabb időn keresztül? Hogyan hat ez a kapcsolatra?
Ez a poszt feltételezi a monogámiát és a sz*****is hűséget, amivel tartozunk a partnerünknek. Nyilván a sz*****is monogámián kívül vannak más opciók, amiket egyre több pár fedez fel, pl. poliamória, de ezzel most nem foglalkozunk.
Van egy további fontos kérdés, ami különösen hatással van a sz*****is életre, és a kapcsolat későbbi szakaszára, ami miatt akár a megcsalás is beférkőzhet:
miért olyan nehéz a sz*****is vágy kérdése a korai anyaság idején?
Esther Perel klasszikusa, a "Szeretkezés fogságban", foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Ebben a sz*****is örömhöz szükséges szabadság és önrendelkezés érzéséről is ír, ami gyakorta hiányzik egy újdonsült anya életéből, aki a kisgyermek elsődleges gondozója lett.
Megtapasztalja, hogy az élete többé nem az övé.
"Mások" szeszélyeinek és igényeinek van kiszolgáltatva, a teste táplálékforrás szoptatáskor, és amíg a gyermek nem tud járni, közlekedési eszköz is (amíg nem lehet már kényelmesen felemelni).
Anyaként a tested a gyermeked fizikai vigasza lesz, kikötő, bázis, érintési pont. Ha megsérül, fél vagy elfáradt, hozzád jön.
Ez hatással van a párodra, hiszen nem tudsz bármikor a rendelkezésére állni. Megtapasztalod, hogy energiád véges, amiből a legtöbbet a gyermeked kap, ami nem azt jelenti, hogy rossz lenne.
Ebben a helyzetben kezd a felszínre kerülni, hogy a legtöbb férfit nem tanították meg arra, hogyan ébresszék fel a vágyat a nőkben. Arra az elvárásra szocializálták őket, hogy a nők rendelkezésükre álljanak, akár akarják, akár nem. Ezalatt ne azt értsük, hogy a legtöbb férfi komfortosan erőszakol meg nőket, hanem azt, hogy a férfiak elvárják, hogy a nők elégítsék ki az igényeiket, engedjenek nekik, meg lehessen győzni őket arról, nekik most erre szükségük van, "csak csinálják”.
Ilyen helyzetben bukkannak fel az eltérő vágyak miatti konfliktushelyzetek.
Amikor a férfi nem hajlandó időt és energiát fektetni abba, hogy megtanulja előcsalogatni partnere vágyát. Azt akarja, hogy a nő úgy akarja őt, ahogy neki jó.
Elvárják, hogy a nők is úgy vágyjanak a szexre, ahogy őket megtanították vágyni, vagyis kívülről és legtöbbször spontán. Mint a filmeken. Csakhogy legtöbb esetben a nőkben nem tombol kora reggel a tesztoszteron, reggeli kávé és süti helyett szexre kiéhezve.
Gyakran ők kelnek fel éjjel a gyerekekhez.
Amikor nyugi van, az a plusz perc alvásra megy el, nem a partner hormonfröccsének kezelésére.
Ráadásul nem mindenkinek vannak spontán vágyai. Később sem.
A spontán vágynál az izgalom előre, fejben indul be (fantázia, várakozás). Ennek párja a válaszkész vágy, ami akkor ébred fel, amikor már történik valami (érintés, hangulat, közelség).
Utóbbi azt jelenti, hogy az ilyen típusú férfiak és nők nem kívánják a szexet csak úgy, hirtelen. Olyan környezetre van szükségük, ahol ráhangolódhatnak.
A világ, amelyben élünk, lenézi az ilyen vágyat.
Visszahangzik sok kapcsolatban: "ha igazán vonzódik hozzám, akkor akarnia kellene”.
Ezzel nők ezreit eleve bukásra ítélik, mert egy olyan mércéhez méricskélik őket, amit nem nekik találtak ki.
Ezt az "üldözés-dinamika” tovább súlyosbítja, amikor az egyik fél akarja a szexet, a másik nem.
Esther Perel azt javasolja, hogy a férfiak a vágy ápolására figyeljenek, ne pedig annak monitorozására.
A nőknek, különösen az anyáknak pedig segítségre van szükségük ahhoz, hogy ráhangolódjanak a gyönyörre. Mielőtt újra kedvük lenne a szexhez, előbb hozzák vissza a mindennapi örömöt az életükbe. Vagyis, légy bőkezűbb magaddal, adj időt pihenésre, kényeztetésre, jó érzésekre.
Az erotika világa nem szex-fókuszú, nem közösülés-mániás,
hanem az élet általános összehangolása, amely mindenféle örömöt magába foglal (nem csak a sz*****isat).
De ezt kisöprik a szex- és orgazmus-fókuszú világunkból.
Senkit nem érdekel, hogy kaptál-e ezen a héten lábmasszázst, senki nem számolja az öleléseket, az összebújásokat.
A hangsúly azon van, hogy hányszor volt orgazmus a héten (és ha őszinték vagyunk, egyből kitaláljuk, elsősorban ki számolja).
Az intimitás megélése sokkal több a szexnél.
Intimitás az is, amikor filmnézés közben a takaró alatt egymás jéghideg lábát összedörzsölitek, amikor tudod, melyik a párod kedvenc kávéja, amikor összetalálkozik két tekintet nyáron, amikor a gyereked hányását feltakarítod és ő segít neked, amikor közösen nevettek a nagyi hülye viccein. Ezek ugyanúgy erősítik a közelséget és a kötődést, mint az egymáson hullámzó testek.
Lehet, hogy nem szabadul fel annyi oxitocin, mint egy orgazmusnál, de jó érzéssel töltenek el, összekapcsolnak, csapattá varázsolnak.
A kultúránk szexmániája a kapcsolat mércéje lett,
ezért, ha a szex nem az elsődleges módja a kapcsolódásnak,
úgy érezhetjük, elbuktunk, különösen a korai szülői időszakban.
Pedig van, ami ennél is sokkal fontosabb.
Gondolom, már rég kitaláltad, mi az.
Aranyos Zsolt
pár- és családkonzulens
