10/09/2026
1991. Április.
Én ebben az évben születtem – igaz, pár hónappal később, júliusban. 😊
Valaki pedig 1991 áprilisában ezt a fotelt kárpitozta. Egy kolléga, akit valószínűleg sosem ismertem, mégis 35 évvel később egy kicsit összekötött minket ez a bútor.
Amikor bontás közben megláttam a fára írt dátumot, bevallom, kicsit elérzékenyültem.
Vajon mi lehet ma azzal a kárpitossal, aki ezt annak idején elkészít***e?
És vajon mi mindent látott ez a fotel az elmúlt három és fél évtizedben?
Családi ebédeket. Születésnapokat. Ünnepeket. Szürke hétköznapokat. Beszélgetéseket, nevetést, talán könnyeket is. Emberek jöttek-mentek körülötte, gyerekek nőttek fel… ő pedig egyszerűen t***e a dolgát.
Most pedig hozzám került.
Lebontottam egészen a vázáig, megragasztottam, kijavítottam, újra felépít***em. Szabtam, varrtam, kárpitoztam, és kapott egy elegánsabb, modernebb, fiatalosabb külsőt.
De közben igyekeztem megtartani benne azt, amiért 35 évvel ezelőtt valaki egyszer már becsülettel dolgozott rajta.
Remélem, most újabb évtizedek kezdődnek számára.
Hogy ott lesz még sok család életében, születésnapokon, karácsonyokon vagy csak egy átlagos hétfő estén. Hogy valaki beleül egy hosszú nap után, mesét olvas benne a gyerekének, vagy egyszerűen csak megpihen.
És ki tudja…
Talán 35 év múlva valaki újra lebontja, megtalálja rajta az 1991-es dátumot – és talán az én nyomomat is.
Jó lenne akkor még egyszer viszontlátni. ❤️
Egy bútor néha sokkal több, mint fa, szivacs és szövet. Egy darabka történelem.
