A történetem a bútorfestéssel, nagyjából három éve kezdődött. Jócskán elmúltam 40, barátok jöttek és mentek az életemben, sok munka, és sok stressz. Ezt sokan ismeritek. Egy ideje már elkezdtem átértékelni mi a fontos és mi nem. Miért kellene megfelelni másoknak, mások elvárásainak?
És valahogy, valamiért ebben az időben egy inspiráló oldalra tévedtem, ahol gyönyörű bútorokról, stílusokról találko
ztam nagyon sok fotóval. Elkezdtem keresgélni, és mivel a Google a barátom, nem volt olyan nehéz az első morzsákat felcsipegetni a tudásból, hogy bele merjek kezdeni a festegetésbe. Két meghatározó csoportba is beléptem, ott nagyon sokat olvastam, böngésztem tanultam, jegyzeteltem, a rengeteg információ között próbáltam a rendet megtalálni. Alapvetően kreatív embernek tartom magam, szeretem a szépet a tárgyakban, a környezetemben. Mindig vonzott a lakberendezés, de az élet más szakma felé sodort, más lett a végzetségem. A családom a faipar asztalos ágazatában dolgozik, és úgy alakult, hogy én is ezt a szép szakmát folytatom, na nem a gépek mellett, hanem elméleti szinten, bár csiszolásban elég profi vagyok. Nagyon sokat tanultam az elmúlt majd 25 évben, de hitem szerint mindig csak tanulni fogjuk, mindig jönnek új technológiák, új gyártás eljárások, és vallom, hogy az újat, a jót követni kell, de figyelembe véve a régi asztalos mesterek által nem véletlenül kitalált műszaki megoldásokat. Így nem volt idegen számomra a fa és a bútorok alapvető szeretete. Precíz ember lévén, törekszem a tökéletesre, és ezt a bútorfestésben is vallom. Minden bútor, vagy képkeret, vagy bármilyen tárgy megérdemeli, hogy ha elkezdjük átalakítani, átfesteni, azt csakis tökéleten, és precízen tegyük. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga stílusa, legyen az modern, vidéki, nagypolgári, vagy klasszikus, és még sorolhatnám, és ennek az általa kedvelt stílusnak megfelelően alakítja otthona hangulatát, hogy a lakás ne csak lakás, hanem otthon legyen, ahova jó hazamenni egy fárasztó nap végén.
Én szeretek otthon lenni, szeretem alakítgatni, néha kicsit letérni a fő vonalról, keverni kicsit az egyik másik stílust, kipróbálni a színeket, hogy állnak egymásnak, egymáshoz. Szeretek festeni, megnyugtat, kikapcsol a napi feszültségből, és nem utolsó sorban szeretem, amikor egy bútor átalakul, úgy, hogy kap egy kicsi pluszt, egy kicsit mást, és egy kicsit benne van belőlem is valami. Szeretném, hogy akik a munkáim látják, lássanak kicsit belőlem is, lássák, én mit szeretek, nyilván ez behatárolja is, hogy mit festek, milyen stílusban. Jó érzés, hogy egy egy bútor, aki más család otthonába költözik, az én kezem munkája által vált olyanná, amilyent az új családja szeretett volna. Nekem is ki kell törnöm néha a komfort zónámból, színekben, formákban, technikákban, de épp ezeket próbálgatom, úgyhogy a festés, nem egy állapot, hanem egy folyamat, amivel mindig újat, mindig mást, mindig egyedit tudunk kifejezni, és megalkotni.
